Egyszer minden kiderül (epizód rész)

Kimentem a szobából. Láttam, ahogy anya a kis húgom kezéről törli le a vért, de még mindig folyt a kezéből a vér. Szerintem anya azt se tudja mit tegyen, szerintem sokkolta ez az egész. Még mindig könnyek lepték el az arcát.
Melody már csak egy kicsit zokogott és rám nézett a két pici szemével.
-Anya! Hívnunk kell a mentőket.
-Jaj! Hát persze! Gyorsan Katy hívd őket!-kapkodott anya.
Gyorsan fel is hívtam őket. A nőt nagyon sokkolta az elmesélésem szerint a hír.
-Már ide tartanak.
-Mi..mi van a babával?-kérdezte a könnyes szemű kislány.
-Már nem tud ártani senkinek.
5 perc múlva meg is érkeztek a mentősök. Melody már nagyon szédelgett. Túl sok vért vesztett.

*Kórházban*

A folyóson ültem egy padon kezemben egy kávéval, a szoba előtt, ahol Melody és anya bent voltak. Csak néztem magam elé és gondolkoztam, hogy mi a fene is történt.
Egy baba felvágta a húgom kezét, és a falra fel volt írva a baba neve. És valahogy elpusztítottam a babát..DE HOGYAN?!
Nagy gondolkozásom közepette anya jött ki a szobából.
-Na anya, hogy van Mel?-kérdeztem reménykedve.
-Jól van. Összevarrták a kezén a vágást. És nagyon szeretné, hogy bemenj hozzá.-mondta boldogabban.
Annyira megkönnyebbültem! A szobába beérve egy kis mosollyal az arcán lévő kislány várt rám. És ahogyan beléptem nekem is mosoly görbült az arcomra.
-Melody hogy érzed magad?-ültem le mellé és megfogtam a kezét.
-Most már jobban nővérkém.-mondta gyengélkedve.
Egy kis idő múltán elaludt.
-Katy. Mondanom kell valamit, ami az utóbbi órákban történt..Gyere kint beszéljük meg.-mondta suttogva.
-Rendben.
Leültünk a szoba előtti padra.
-Szóval Katy... Mi is történt pontosan a babával?-érdeklődött.
-Hát..tudom hogy furcsán hangzik, de valami fehér fény volt a tenyeremben és a baba felé nyújtottam a kezem, de nem láttam hogyan tűnt el, mert..mert becsuktam a szemem.
-Oh.. értem..és nem furcsa..-válaszolt nyugodtan.
-Mert? Mi? Nem értem!-néztem érdeklődve.
-Hát..édesapád olyan képességgel rendelkezett, hogy megtudta ölni a démonokat és egyéb más lényeket. És Annabelle-l is volt dolga... de valamiért nem ölte meg. Csak bezárta egy dobozba, amiből látod kiszabadult..
-Most már világos.. Szóval ezért akart bosszút állni... És apától örököltem ezt a képességet vagy mi?
-Hát úgy látszik.. De keresnek a démonok téged, azért hogy megöljenek... édesapádat is egy kis idő után keresték pont ugyan azzal a céllal.
-Áááá...Szóval démonok keresnek. VÁRJ! Mi?!-néztemn mint Rozi a moziban. De mi az már, hogy ENGEM démonok üldöznek?
-Jól hallottad...Sajnos..Szóval nagyon óvatosnak kell lenned! És mindent meg kell tudnod a képességedről! Édesapád mindent leírt a képességeiről...majd odaadom neked..
-Rendben.-válaszoltam.
Hirtelen, mintha valaki megfogta volna a vállamat. Nagyot nyeltem. És valaki ezt suttogta a fülembe:-Megvagy Katy Diamond..Megvagy..
Hátra fordultam és nem volt ott senki... Már megint megtalált egy démon...megint...

Annabelle baba

Csöngettek. Szaladtam az ajtóhoz, hogy kinyissam. A postás volt az. Egy jó nagy dobozt hozott.
-Jó napot! Bella Diamond-nak érkezett a csomag.
-Jó napot! Máris szólok neki.-mosolyogtam rá.
Pár lépést tettem az ajtótól és szóltam anyának:-Anya gyere!
-Jövök kincsem!-máris az ajtónál termett.-Oh. Jó napot!
-Jó napot! Csomaga érkezett.-nyújtotta anya felé a lapot és a tollat. Anya máris aláírta.
-Köszönöm! Viszlát!-vette át anya a csomagot.
-Viszlát!-köszönt el a postás.
Kíváncsi vagyok, hogy miféle tárgy lehet a csomagban. Azonban arra is kíváncsi vagyok, hogy kitől kaphattuk. Anya bevitte a nappaliba és hívta máris a húgomat Melody-t, hogy együtt nyissuk ki.
Ahogy Melody ide ért anya ki is nyitotta a mostanáig titokzatos dobozt. Volt benne egy levél és egy baba ami nagyon régies volt és furcsán nézett ki.

Kinyitottam a levelet. És ez állt benne:
"Drága Unokáim!
Ezt a rongybabát szeretettel küldöm nektek! Ezzel a babával én játszottam kiskoromban. És ahogy megtaláltam elküldtem nektek. A neve Annabelle. Tudom hogy elég régies, de tudom Melody örülni fog neki.
Remélem jól vagytok és boldogok vagytok az új környezetben! És azt is remélem, hogy minél előbb meglátogattok, mert nagyon hiányoztok nekem mind hárman!

Puszi Nagyi!"

Hát elég furcsa levél nagyitól, de Melody tényleg örült a babának.
-Majd később felhívom a nagyit, hogy megköszönjem a babát.-mondta anya.
A baba nagyon nagyon furcsa volt nekem. De Melody-t semmi sem zavarta. Máris bevitte a szobájába, hogy játsszon vele. Hirtelen rossz érzés szaladt át a testemen, és ott is maradt. Nem hiszem, hogy ez lenne nagyi egyik babája. Mert mesélt volna róla, ahogy szokta tenni amikor nála vagyunk. Untat a gyerekkori meséivel. De ilyen a nagyi, így szeretem.

Később elmentem a húgom szobája előtt és beszélgetést hallottam. Azaz csak a ő beszélt szerintem. Benéztem hozzá. Lassan egy kis résnyire kinyitottam azt ajtót, annyira hogy tisztán lássam Melody-t. A babával beszélgetett. Nem tartottam furcsának, mert még kicsi, de azt furcsáltam amiről beszél.
-És mit tudnák neked segíteni?-pár perc néma csend.-Mi?
Melody hátra nézett. Valahogy észrevett, pedig síri csendben voltam.
-Bejöhetek Melody?-léptem beljebb a szobába.
-Bocsi, de nem. Annabelle-l beszélgetek 4 szem közt.
Melody-nak a mondana komoly volt. Ez az egész értelmetlen volt.
-Hát akkor sajnálom, hogy megzavartalak.-hamis mosollyal az arcomon távoztam a szobájából.
Anya felé vettem az irányt, aki most tette le a telefont. Mosolygós arca aggódóvá vált.
-Katy! Azonnal hozd ki Melody szobájából a babát!
-Mert mi történt?-néztem rá kérdően.
-Most hívtam fel a nagyit és mondta, hogy nem ő küldte a babát. Nem is volt neki ilyen rongy babája.
Hirtelen sikítás hallatszott. A húgom szobájából.
-MELODY!
Anya gyorsan oda futott a szoba felé, vele együtt énis.
Benyitott a szobába és hirtelen sírásba tört ki és beszaladt a szobába. Ahogy odaértem én is a szobához láttam a tragédiát.
Melody sírt, és a jobb alkarján folyt le a vér. Ellőtte ült a baba akinek a két rogy keze csupa vér volt. Ahogy felnéztem a falra az ijedtség jobban rám szállt. A falra vérrel ez volt írva: ANNABELLE.
-Ann...Annabelle át..átvert!-mondta a fájdalomtól és a zokogástól egyaránt.
Hirtelen halk hangokat hallottam:"Annabelle bosszúja, Annabelle bosszúja..."
Erre a pillantásom a rongybabára vesződött. Aki már nem a kishúgom felé fordult, hanem felém..
-Miért pont a húgom?! Miért nem engem bántottál a bosszút akarsz állni?!
-Mert a húgod egyszerűbb préda volt..-suttogta egy hang, ami maga a baba mondott.
-Kin akartál egyáltalán bosszút állni?!
-Édesapátokon aki bezárt egy üvegdobozba... inkább meg hagyott engem.. de nagy hiba volt mert kijutottam.
Nem értettem ezt az egészet. Apa miért zárt volna be egy dobozba egy démoni babát?
-De még a bosszúmnak nincs vége...mindnyájan meghaltok.
Ránéztem édesanyámra és a húgomra..Anya lassan sírva kivitte a véres kezű kislányt..
Még jobban feldühített, amit ez a baba a testvéremmel tett.. A felgyülemlő düh elég volt mindenhez, de ahhoz nem hogy tudjam, hogy mit csináljak ezzel a démoni babával.
Hirtelen meleget éreztem a tenyeremben mintha égett volna.. Bele néztem a tenyerembe, de csak egy fehér fényt láttam..Gondolkodás nélkül a baba felé tartottam a kezem becsukott szemmel. De csak ennyit hallottam:-NEEEEEEEEEEEEEEE!
A kezemből hirtelen eláradt a melegség. Lassan kinyitottam a szemem. A baba eltűnt.

Leírás

Katy Diamond egy 20 éves lány, aki édesanyjával és kishúgával él. Édesapja még kiskorában elhunyt.
Nehéz életük volt, de elköltöztek egy másik faluba, ahol már egyre jobb az életük. De ez lassan megváltozik.. Mert azonban Katy-t démonok akarják megölni, mert egy olyan erő van a hatalmába amiről még nem tud. Ezzel az erővel démonokat tud ölni.
Azonban majd belép majd egy fiú a történetbe, aki segít Katy-nek.
Vajon melyik ördög fattyúnak sikerül megölni a fiatal lányt?